12. fejezet

Yesung szemszöge:

-         Na emberek, akkor most jön a csókjelenet! – kiáltotta el magát a producer.

-         Mi? – kérdeztük egyszerre Mia-val.

-         Mondom csókjelenet! – ismételte magát. – Nem lehet hallani a hangom?

-         De igen! Csak meglepett minket! – mondtam.

-         Ez egy esküvői fotósorozat! Még szép, hogy lesz csók! Na készüljetek fel! – utasított minket.

Ránéztem Mia-ra. Láttam arcán félelmet, és a meglepődöttséget.

-         Minden rendben van? – léptem oda hozzá.

-         Igen! Vagyis nem! Ideges vagyok! – tördelgette kezeit.

-         De miért? Hiszen már annyi filmben játszottál el csókjelenetet!

-         Igen! De ez most más!

-         Miben lenne más?

-         Mert én….nem tudom!

-         Nyugodj meg! Nem lesz semmi gond! – próbáltam nyugtatni, de belül én is ideges voltam.

-         Készen álltok? – jött oda hozzánk a rendező.

-         Igen! – mondtam határozottan.

-         Csak egy pici puszi! – mosolyodott el. – Kezdés van emberek!

Felálltunk egymással szembe. Majd közelebb léptem hozzá, és végigsimítottam arcán. Éreztem, hogy egy kicsit megremeg az érintésemtől. Belenéztem gyönyörű barna szemeibe, teljesen megbabonázott. Előtte még sosem voltunk ilyen közel egymáshoz. Gyengéden álla alá nyúltam, felemeltem a fejét. Lassan kezdtem el arcommal közelíteni felé. Éreztem leheletét ajkaimon. Egyre jobban vágytam rá, hogy megcsókolhassam. Nem bírtam tovább várni, megcsókoltam. Olyan gyengéden csókoltam, ahogy csak tudtam. Közelebb húztam magamhoz, hogy át tudjam ölelni. Nem tudom mióta álltunk így, de nem is érdekelt.

-         Ééééés ennyi!! – hallottuk meg a producer hangját. – Köszönöm emberek! Mára ennyi!

Elszakadtam ajkaitól, de nem mertem a szemébe nézni.

-         Nekem…mo..most mennem…kell! – mondtam lehajtott fejjel, majd besiettem az öltözőmbe.

Nem tudom mi ütött belém, de valami furcsa érzésem támadt! Gyorsan átöltöztem, majd hazasiettem. Hazaérve csak Teukie-t találtam.

-         Szia! – léptem be a konyhába. – Többiek?

-         Szia! Elmentek egy kicsit sétálni!

-         Te nem mentél?

-         Nem volt kedvem! Hogy ment a forgatás?

-         Jól! – válaszoltam szűkszavúan. – Teuk kérdezhetek valamit?

-         Persze! Mondjad csak!

-         Tegyük fel, hogy van egy lány és egy fiú! A fiú nem bírja a lányt, de az idők folyamán kezdi megkedvelni. Majd adódik egy olyan helyzet, ahol meg kell csókolniuk egymást. A fiú pedig ekkor valami nagyon furcsát érez.

-         Mit?

-         Amikor a lány vele van, önmaga lehet. Neki nem kell megjátszania magát. Mindig vele akar lenni, megvédeni mindentől. Ha vele van, a fiú számára megszűnik a világ, és csak ők ketten léteznek.

-         És a fiú mit érzett a csók közben?

-         Azt hogy a szíve hevesebben kezdett verni a kelleténél, pillangók repkedtek a gyomrában, izzadt a tenyere, és nem akarta, hogy vége legyen a csóknak.

-          Ez csak egyet jelenthet!

-         Mit? – néztem rá kérdőn.

-         Beleszerettél Mia-ba!

-         Mi?? Nem! – titkoztam. – Honnan tudtad, hogy Mia-ról van szó??

-         Amióta vele vagy, mintha kicseréltek volna! Állandóan mosolyogsz! Amikor a forgatásra indulsz, kicsattansz a boldogságtól! Szereted, csak magadnak nem mered bevallani!

-         Nem tudom Teuk! Nehéz ez az egész! – hajtottam le a fejem. – De most inkább felmegyek a szobámba!

-         Rendben menj csak!

-         Teuk! – fordultam vissza.

-         Igen?

-         Köszönöm! – mosolyodtam el.

-         Nincs mit Yesung!

Ahogy beértem a szobámba, rögtön rávetődtem az ágyamra. Állandóan Mia-n járt az eszem. Tényleg szerelmes lennék belé? De az elején még ki nem állhattam. Most pedig nem tudok nem rá gondolni. Állandóan vele akarok lenni. Amikor ma megcsókoltam megszűnt körülöttem minden. Becsuktam a szemem, hátha akkor jobb lesz, de nem. Megjelentek előttem Mia gyönyörű barna szemei, majd ajkai. Azok az édes ajkak, amiket ma megcsókoltam. Azon kaptam magam, hogy megnyaltam ajkaimat. Vágyom csókjára. Újra, és újra érezni akarom csókja édes ízét. Újra meg akarom csókolni.

Nem tudom miért, de hirtelen felugrottam az ágyról, magamra kaptam a kabátom, és kirohantam a szobámból. A konyhaasztalról felkaptam a kocsikulcsom, majd megindultam az ajtó felé.

-         Teuk! Elmentem! Majd jövök! – válaszát már nem vártam meg.

Beültem az autóba, majd elindultam. Útban voltam Mia háza felé.

11. fejezet

Yesung szemszöge:

Nem tudom miért, de táncolni szerettem volna vele. Amikor átöleltem, megváltozott minden. Magamba szívtam illatát, ami teljesen elvette az eszem. Egyre jobban szorítottam magamhoz.

-          Lassan indulnunk kellene! – szólaltam meg. Ránéztem az órámra, ami éjfélt mutatott. Nem volt kedvem hazamenni, inkább vele maradtam volna. – Mia! Mia! – szólítgattam, de nem jött válasz. Elaludt volna? Megpusziltam fejét. – Mia! Ébredj! – simogattam arcát.

-          Tessék? – nyitotta ki szemeit. – Mi történt? – nézett fel rám.

-          Elaludtál! – mosolyogtam rá.

-          Ne haragudj! – kért bocsánatot.

-          Semmi gond! De lassan indulnunk kellene!

-          Rendben!

Beszálltunk az autóba, majd elindultunk. Egész úton egy szót sem szóltunk egymáshoz. Amikor megérkeztünk Mia házához, leparkoltam a kapu előtt.

-          Köszönöm ezt a csodálatos estét! Nagyon jól éreztem magam! – fordult felém.

-          Nagyon szívesen! Legközelebb én főzök majd neked! – mosolyogtam rá.

-          Rendben! Szavadon foglak! – mosolygott. – Köszönöm még egyszer! – mondtam, majd megpuszilta az arcom. Teljesen meglepett ez a cselekedte.  – Jó éjszakát! – búcsúzott el, majd becsukta az ajtót.

-          Jó éjszakát Mia!

A hazaúton egész végig mosolyogtam. Úgy éreztem ez a nap, nem is lehetett volna jobb. Amikor hazaértem gyorsan lefürödtem, majd lefeküdtem aludni, mert holnap nagy nap vár ránk!

Reggel mosollyal az arcomon ébredtem, bár nem sokat aludtam. Felöltöztem, majd lementem a többiekhez.

-          Jóóó reggelt!! – üdvözöltem őket.

-          Jó reggelt!

-          Mi ez a jókedv? – kérdezte Teuk.

-          Semmi! – mosolyogtam.

-          Ne hazudj! Ha nem lenne jókedved, nem mosolyognál úgy mint a tejbetök!! – nézett rám Hae.

-          Szerintem jól sikerült a randi! – szólalt meg Siwon. Erre nem válaszoltam, csak mosolyogtam.

-          Tuti! – kiáltott fel Kangin.

-          Na mesélj! – ült le mellém Wookie, majd az asztalra könyökölt, és a két kezére támaszkodott.

-          Lefeküdtetek? – kérdezte Hyuk.

-          Nem! Dehogy!! Hülye! – néztem rá szúrós szemekkel.

-          Megcsókoltad? – kérdezte Sunmgin.

-          Nem!

-          Akkor megpusziltad? – kérdezte Shindong.

-          Nem! Nem történt semmi ilyesmi! – válaszoltam.

-          Yesung! Te milyen egy beszari alak vagy! – szólalt meg Kyu.

-          Maknae csönd legyen, és idd a kakaódat! – förmedtem rá.

-          Na meséld már el, mi történt! - szólaltak meg egyszerre.

Reggeli közben elmeséltem mindent. Miután megreggeliztem elindultam a forgatás helyszínére. Bementem az öltözőmbe, hogy felkészüljek a mai napra. Miután mindennel elkészültem kimentem, hogy elkezdődhessen a munka. Ahogy a forgatás helyszínére léptem, teljesen elállt a lélegzetem. Csodálatos volt minden! Mindenhol virágok, kiegészítők. Körbenéztem, és úgy éreztem magam, mintha egy mesebeli helyen lennék. Miután feleszméltem az ámulatból, Mia-t kezdtem keresni. Meg is találtam. Épp a producerrel beszélgetett. Észrevette, hogy nézem, majd felém fordult, és integetett. Ekkor vettem észre, mi is van rajta. Gyönyörű volt, nem egyszerűen csodálatos. Közeledett felém, én pedig csak bámultam, és szívtam magamba látványát!

Mia szemszöge:

Reggel én érkeztem előbb a forgatás helyszínére. Bementem az öltözőmbe, majd elkezdtem készülődni. Kopogást hallottam.

-          Szabad! – szóltam ki.

-          Kisasszony! Itt a ruhája, és a fodrász!

-          Köszönöm!

A fodrász rövid idő alatt egy gyönyörű frizurát készített nekem. Lazán feltűzte a hajam, amit csillogó kis csatokkal díszített. Ezután következett a ruhám. Amikor kibontottam a csomagolásból elállt a lélegzetem. Csodálatos volt. (A ruha)

-          Tetszik? – kérdezte az öltöztetőm.

-          Csodálatos! – válaszoltam.

Amikor felvettem a ruhát, gyorsan a tükörhöz siettem, hogy szemügyre tudjam venni. Tetszett, amit láttam. Megpördültem a ruhában, úgy éreztem magam, mint egy hercegnő.

Kimentem, majd megkerestem a producert. Megbeszéltem vele a mai programot. Épp befejeztük a beszélgetést, amikor megpillantottam Yesung-ot. Integettem neki, majd elindultam felé.

-          Jó reggelt! – köszöntem.

-          Jó reggelt! – mosolygott rám. – Gyönyörű vagy!

-          Köszönöm! – pirultam el. – Te is nagyon elegáns vagy!

Elkezdődött a forgatás. Ma csak fényképeket készítettek rólunk. Nagyon élveztem. Még a tó partján is készültek rólunk fényképek. Látszólag még Yesung-nak is tetszett ez az egész. De ekkor olyan képsorozat következett, amire egyikünk sem számított.

10. fejezet

Mia szemszöge:

Pont elkészültem, amikor valaki csengetett. Kinyitottam az ajtót, és megláttam Yesungot. Tetőtől talpig végignéztem rajta. Nagyon jól állt neki a fehér ing, és a mellény is nagyon illett hozzá. Nem tudtam megszólalni az ámulattól.

-          Gyönyörű vagy! – törte meg a csendet, mire elpirultam.

-          Köszönöm! Te is nagyon jól nézel ki!

-          Igyekeztem! – mosolyodott el. – Ezt neked hoztam! – nyújtotta át a csokor virágot.

-          Köszönöm! – mosolyogtam. – Gyere beljebb!

Amíg Yesung leült a nappaliba, addig kerestem egy vázát a virágoknak.

-          Nagyon hangulatos ez a ház! – szólalt meg.

-          Igyekeztem erre a kis időre hangulatossá tenni. – léptem be a nappaliba.

-          Készen vagy? Indulhatunk? – állt fel.

-          Igen! Indulhatunk!

Yesung nagyon udvarias volt. Kinyitotta nekem a kocsiajtót. Útközben nem sokat beszélgettünk. Yesung az utat figyelte, én pedig a távolba meredtem. Amikor megérkeztünk gyorsan kipattant az autóból, majd átfutott az autó másik oldalára, hogy ki tudja nekem nyitni az ajtót.

-          Hölgyem! – nyújtotta karját. – Indulhatunk?

-          Igen! – karoltam bele.

Nagyon hangulatos kis étterem volt. Hátul a sarokban foglaltunk helyet, hogy ne zavarjon minket senki. Leültünk, majd jött a pincér, és felvette a rendelést.

-          Nagyon gyönyörű ez az étterem! – néztem körbe.

-          Igen! Ez az egyik a kedvenc helyeim közül. Nagyon jól főznek itt! Bár! – tűnődött el. – Meg kell, hogy mondjam, én sokkal jobban főzök! – húzta ki magát.

-          Te kis szerény! – nevettem el magam.

-          Néha annak is kell lenni! – mosolyodott el. – De most komolyan! Szerintem nem főzök olyan rosszul!

-          Ezt én nem tudhatom!

-          Na majd egyszer főzök neked valami finomat!

-          Rendben!

Pár perc várakozás után, ki is hozták a rendelésünket. Mindketten mást rendeltünk. Megkóstoltam az én ételemet, és meg kell, hogy mondjam, nagyon finom volt.

-          Hm! Ez tényleg nagyon finom! – mondtam két falat között.

-          Ugye megmondtam! De az enyém, akkor is finomabb lesz!

-          Szavadon foglak! – nevettem el magam. – Megkóstolod az enyémet? – kérdeztem, majd felé nyújtottam egy kis falatot a pálcikámmal.

-          Hmmm! Ez tényleg nagyon finom! – bólogatott elismerően. – De ezt kóstold meg! – nyújtott felém egy falatot a sajátjából.

-          Finom! De az enyém jobb!

-          Na jól van! Többet nem kapsz! – dugta ki rám a nyelvét.

Miután befejeztük a vacsorát, megjelent a pincér egy nagy adag fagyival a kezében.

-          A ház ajándéka az ifjú párnak! – mondta, mire mindketten felkaptuk a fejünket. Ifjú pár?? De még nem is megy a sorozat a tv-ben!

-          Köszönjük! – szólalt meg Yesung.

-          Ez meg mi volt? - kérdeztem meglepetten. - ­Nem is megy még a sorozat!

-          Nem tudom! Lehet, azt hiszik, hogy mi ketten…tudod…együtt vagyunk! – vörösödött el. 

-          Lehet! – vörösödtem el én is.

-          De azért együk meg, nehogy kárba vesszen! – terelte a témát Yesung. – Mond, hogy áááá! – nyújtott felém egy kiskanál fagyit.

-          Hm! Finom! Csak nagyon hideg! Na most te mond, hogy áááá! – nyújtottam felé én is a fagyit.

Olyan jól laktam, hogy mozdulni sem bírtam. Yesung hívta a pincért, amíg ő fizetett, addig én csak nézelődtem. Felkaptam a fejem, mert meghallottam a mellettünk ülő idős pár beszélgetését.

-          Milyen aranyos fiatal pár! – szólalt meg az idős hölgy.

-          Igen! Látszik rajtuk, mennyire szerelmesek egymásba! Főleg a fiún! – helyeselt az idős bácsi.

Csak elmosolyodtam. Miért hiszi mindenki, hogy szerelmesek vagyunk?!

-          Mia! Valami baj van? – hallottam meg Yesung hangját.

-          Nem! Semmi! – mosolyogtam rá.

-          Mehetünk? – kérdezte, majd felállt.

-          Persze! – álltam fel én is, majd belekaroltam.

Egész úton csak gondolkodtam. Észre sem vettem, hogy nem a házunk felé tartunk.

-          Hova megyünk? – kérdeztem.

-          Majd meglátod! Szeretnék neked valamit mutatni!

Kis idő múlva meg is érkeztünk. A Han folyó partján voltunk. Egy kis eldugott helyen.

-          Mi ez a hely? – kérdeztem.

-          Ide jövök, ha gondolkodni szeretnék! Csak meg szerettem volna mutatni neked!

-          Köszönöm! Ez csodálatos!

Teljesen magával ragadott a táj szépsége. Csak gyönyörködtem benne. 

(Hallgasd!)

Ekkor Yesung a kocsihoz sietett, majd bekapcsolta a zenét. A zene felcsendült, majd hozzám lépett.

-          Szabad? – nyújtotta felém a kezét.

-          I…igen! – válaszoltam.

Közelebb léptem hozzá, átkaroltam nyakát, ő pedig derekamra tette kezét. Vállára hajtottam fejem, majd becsuktam a szemem. Magamba szívtam férfias illatát, amely egyszerre volt édes és bódító. Lassan kezdtünk el táncolni. Hirtelen furcsa érzés tört rám. Ilyen kedves még egy férfi sem volt velem. Remekül éreztem magam Yesung közelében. Az elején még ki nem állhattam, de napról napra egyre jobban kezdtem megkedvelni. Egyre jobban kezdem élvezni a társaságát. Néha úgy érzem, ha nincs mellettem, nem lehetek önmagam. Olyankor hiányzik. Teljesen megváltoztam ezalatt a rövid idő alatt! Előtte sosem érdekelt, hogy mit gondolnak rólam! Yesung az, aki megváltoztatott. Többet érzek iránta, mint barátság!  Igazán, tiszta szívből még sosem voltam szerelmes! De valamit tennem kell, hiszen most sem lehetek az! Nemsokára vissza kell mennem Amerikába, és akkor már nem lehet velem! Nem érezhetem illatát, szíve dobbanását!  Éreztem, hogy egy könnycsepp szökik le arcomon. Rájöttem, hogy már túl késő! Beleszerettem!

Nem tudom meddig álltunk ott, és táncoltunk, de legbelül azt kívántam bárcsak megállíthatnám az időt, és így marathatnánk! Örökkön-örökké! 

9. fejezet

Yesung szemszöge:

Nem tudom mi ütött belém, de késztetést éreztem arra, hogy elhívjam vacsorázni. Féltem a válaszától, de nem volt mit tenni, mert már megkérdeztem.

-          Igen! – hallottam meg válaszát.

-          Mi? Tényleg? De ha nem akarsz, én nem erőltetem!

-          Yesung! – szólt rám. – Nagyon szívesen elmegyek veled vacsorázni.

-          Rendben! – próbáltam leplezni az izgatottságom. – Akkor 8-ra érted megyek!

-          Várlak! – mosolygott rám.

Gyorsan hazasiettem, lefürödtem. Az egész szekrényt felkutattam, de nem találtam semmit, amit fel tudnék venni.

-          Mit keresel Yesung? – kérdezte Wookie a szobába lépve. – És mi ez a rendetlenség?

-          Wookie! – fordultam felé. - Segííííííííts! Nincs egy ruhám se, amit fel tudnék venni!

-          Hiszen tele van a szekrény! – emelte fel kezeit. – Mondjuk most már nincs, mert az összes ruhád a földön van! – mutatott a szanaszét heverő ruháimra.

-          Jó majd rendet rakok!

-          De mégis hova mész?

-          Vacsorázni viszem Mia-t!

-          Ez remek! – ugrándozott Wookie.

-          Embereeeeek!! – hallottam meg Kyu hangját. – Yesung-nak randija lesz!!!

-          Maknae! Gyere ide! – ordítottam, majd elkezdtem kergetni.

-          Miért kell neked hallgatózni? – kérdeztem, miközben futottam utána.

-          Nem hallgatóztam, csak arra jártam, és meghallgattam mit beszéltek!

-          Ez a hallgatózás!

-          Fiúk! – kiáltotta el magát Teuk. – Elég legyen!

-          Kyu! Kérj bocsánatot! – szólt rá Teuk.

-          Bocsánat Yesung! – mondta kiskutya szemekkel.

-          Semmi baj!

-          Szóval kivel fogsz randizni? – lépett mellém Hyuk.

-          Mia-val! És nem randi! Csak egy vacsora!

-          Persze! – ütögette meg a vállam Hae.

-          De nem azt mondtad, hogy ki nem állhatod? – nézett rám Teuk.

-          Az elején még így volt! De most már kezdem megkedvelni!

-          Szép is a szerelem! – szólalt meg Siwon.

-          Nem vagyok szerelmes!

-          Még! – nevetett Sungmin.

-          Na hagyjatok békén! – vörösödtem el.

-          Csak nem meleged van? – kérdezte Shindong.

-          Na elég legyen! Inkább segítsetek nekem valami ruhát keresni!

-          Akkor keressünk neked valami ruhát! – szólalt meg Kangin.

A fiúk nagyon rendesek voltak, mivel mindenki bement a szobájába, és nekem keresett ruhát. Közel fél óra elteltével össze is állítottuk az öltözékem. A szekrényem mélyén találtam egy koptatott farmert, Hae talált a szekrényében egy menő fehér inget, Hyuk pedig odaadta nekem az egyik szürke mellényét. Még pár apró igazítás, és már készen is álltam az indulásra. Pont időben végeztem, így még késni sem fogok.

Útközben megálltam egy virágárusnál, és vettem Mia-nak egy gyönyörű csokrot tele vörös rózsákkal.

Amikor megérkeztem, éreztem, hogy kezdek ideges lenni. Az ajtóhoz mentem, majd csengettem. Amikor Mia kinyitotta az ajtót, még a lélegzetem is elállt. Gyönyörű volt a ruhája. Nagyon illett a Napbarnított bőréhez. A haja be volt göndörítve, smink alig volt rajta. Nem tudtam mit mondjak, csak bámultam.

(Mia ruhája) 

8. fejezet

Mia szemszöge:

Amint beértem a házba, bezártam az ajtót, majd nekidőltem. „Ez meg mi volt? Mégis mi a fene történik velem?” kérdezgettem magamtól. Az nem lehet, hogy kezdem megkedvelni! Valamit tennem kell! Ezentúl messziről el kell kerülnöm! Bár ez nehéz lesz, hiszen épp szerelmespárt alkotunk!

Reggel nyúzottan ébredtem. Semmi kedvem nem volt ma dolgozni. Nagy nehezen kitápászkodtam az ágyamból, felöltöztem, és egy nagy adag kávé mellett elindultam a forgatás helyszínére. Már mindenki ott volt, csak rám kellett várni.

-          Jó reggelt Mia! – jött oda hozzám Yesung.

-          Jó reggelt! – néztem fel rá.

-          Minden rendben van? Fáradtnak tűnsz!

-          Kicsit rosszul aludtam az éjjel! De minden rendben van! – erőltettem mosolyt az arcomra.

-          Jó reggelt fiatalok! – jött oda hozzánk a producer.

-          Jó reggelt!

-          Mi a mai program? – kérdeztem.

-          Vidámpark!

-          Igeeeen! – kiáltotta el magát Yesung. – Úgyis ráfér Mia-ra a vidámság.

Nem szóltam semmit, csak elmosolyodtam.

-          Na akkor kezdjünk is neki a munkának! – csapta össze a kezét a producer.

Yesung mellém állt, majd megfogta a kezem, és elindult a forgatás. Bementünk a kapun, majd Yesung megvette a jegyeket. Az egész délutánt a vidámparkban töltöttük, és meg kell, hogy mondjam, nagyon jól éreztem magam. Kipróbáltunk szinte mindent.

-          Felülsz velem az óriáskerékre? – kérdeztem.

-          Nem is tudom! Nem igazán szeretem!

-          Légyszi! A kedvemért! – néztem rá boci szemekkel.

-          Rendben! – egyezett bele.

Csodás volt a kilátás. Innen a város még gyönyörűbb. Láttam Yesung arcán, hogy valami baj van.

-          Mi a baj? – kérdeztem.

-          Semmi! – hajtotta le a fejét.

-          Yesung! Látom rajtad, hogy valami baj van!

-          Olyan gyönyörű innen minden! – kezdett bele. – Ilyenkor mindig szomorú leszek. Még sosem láttam így a várost! Az a folytonos rohanás! Sosincs időm semmire! Annyi helyre el szeretnék menni, hiszen rövid az élet ahhoz, hogy csak üljünk, és várjuk, hátha történik valami jó!

-          Hiszen még fiatal vagy! Még sokat utazhatsz! Ezért nem kell szomorúnak lenned! – mosolyogtam rád. – Most pedig mosolyogj! A vidámparkban vagyunk! – végre elnevette magát.

-          Köszönöm Mia! – ölelt meg.

Olyan jó érzés volt, hogy magához ölelt. Így álltunk addig, amíg az óriáskerék meg nem állt. Leszálltunk, majd a hullámvasút felé vettük az irányt. Nem igazán szeretem a hullámvasutat, de Yesung kedvéért felültem rá. Miután „kijátszottuk” magunkat, leültem egy padra, Yesung pedig elment pár percre.

-          Tessék! Hoztam neked fagyit! – nyújtotta felém.

-          Köszönöm! Imádom a fagyit!

-          Nem is gondoltam, hogy ilyen bevállalós vagy! –nézett rám.

-          Miért?

-          Mindenre felültünk, és nem féltél semmitől!

-          Igazából a hullámvasúttól kicsit félek!

-          Akkor miért ültél fel rá? – kérdezte meglepetten.

-          Miattad! – vallottam be szégyenlősen. Láttam rajta, hogy ő is elpirul.

Ezután nem mertem megszólalni. Csak jobbra, balra nézelődtem, és ettem a fagyimat. Yesung épp mondani akart valamit, amikor én hirtelen felé fordultam, és a fagyimat a ruhájának nyomtam.

-          Jajj! Ne haragudj!

-          Semmi gond! Ki lehet mosni! – nevetett zavartan.

-          Tényleg nem akartam!

-          Elhiszem! – mosolygott rám. – Lassan el kellene indulni haza! Nem?

-          Mehetünk! – mosolyogtam.

Kézen fogva sétáltunk ki a vidámparkból.

-          És ennyi! Köszönöm emberek! – hallottuk a producert.

A forgatás után az öltözőmbe siettem. Átöltöztem, és elpakoltam a cuccaimat. Ma már nem lesz több forgatás, így pihenhetek egy kicsit. Hallottam, hogy valaki kopog.

-          Szabad! – kiáltottam.

-          Bocsánat, hogy zavarlak! – jött be az ajtón Yesung. – De kérdezni akarok valamit!

-          Semmi baj! Mit szeretnél?

-          Tudom, hogy fáradt vagy, és ma este nem is lesz forgatás, de…. mindegy! Hagyjuk!

-          Nem! Mond már el, mit szeretnél!

-          Eljönnél velem vacsorázni?

7. fejezet

Yesung szemszöge:

Nem tudom mi ütött belém. Lehet, hogy teljesen félreismertem Mia-t? Teljesen elfelejtettem, hogy a forgatáson vagyunk. Olyan valóságosnak tűnt minden. Nem tudtam mit kezdeni magammal, ezért kiültem a dombtetőre, és néztem, hogyan nyugszik le a Nap. Csak a mai napon járt az eszem, és hogy milyen jól éreztem magam Mia-val. Nem kellett megjátszanom, hogy jól szórakozom.

-          Yesung! – hallottam meg Mia hangját. – Minden rendben van?

-          Igen! – fordultam meg. – Csak gondoltam kiülök ide egy kicsit!

-          Értem! Akkor hagylak is! – indult el.

-          Mia! – kiáltottam utána.

-          Igen? – fordult vissza.

-          Nem akarsz itt maradni egy kicsit? – kérdeztem, még magamat is meglepve.

-          Maradhatok, de csak akkor, ha nem zavarlak!

-          Nem zavarsz! – mosolyodtam el.

-          Akkor jó! – ült le mellém.

-          Olyan csodálatos a Naplemente!

-          Igen az! De ez olyan furcsa!

-          Mi furcsa? – kérdeztem meglepve.

-          Az, hogy rengetegszer jártam már itt, de a Naplementét még sosem néztem meg! – nevette el magát.

-          Te jártál már itt? Nem is tudtam! – hallatszott hangomon a meglepettség.

-          Sok mindent nem tudsz még rólam!

-          Akkor mesélj! Kíváncsi vagyok!

-          Mit meséljek? Mire vagy kíváncsi!

-          Mindenre! Hogy lettél színész? – tettem fel az első kérdést.

-          Ez egyszerű! A szüleim is színészek voltak, így szerettem meg, és még most is imádom! Minden percét élvezem a színészkedésnek! Persze azért, néha jó, ha nem kell megjátszanom magam! Sokan nem szeretnek, mert csak azt a lány ismerik, akit a filmekben látnak. De a valódi énemet nem ismerik! – tényleg igaza van. Én is csak a filmbeli énjét ismertem, ami taszított, de most már kezdem jobban megismerni.

-          Miért milyen a valódi éned? – kérdeztem.

-          Ki fogsz nevetni, de a valódi énem oda van Dél-Koreáért! – mosolyodott el.

-          Ez aranyos! – mosolyodtam el én is.

-          De te is beszélj magadról, ne csak én! – nézett rám.

-          Mit mondjak? – kérdeztem vissza.

-          Mondjuk azt, hogy miért pont az éneklés?

-          Imádok énekelni! Nekem ez az életem! Ez az egy dolog, amit senki nem vehet el tőlem! Gyerekkorom óta szeretek énekelni. Mindig is az volt az álmom, hogy egyszer híres énekes legyek!

-          Hiszen ez sikerült is! A Super Junior nagyon sikeres banda!

-          Igen! Egy álmom vált valóra azzal, hogy bekerültem a csapatba! Olyanok vagyunk, mint a testvérek! Ha majd egyszer sok év múlva elvállnak útjaink, még akkor sem fogjuk elfelejteni egymást! Mi örökre összetartozunk! Felejthetetlen az a sok emlék, amit átéltünk! Együtt sírtunk, és nevettünk. És természetesen, ha nem lennének az Elf-ek, nem tartanánk ott, ahol most vagyunk! Ők adnak erőt nekünk, hogy leküzdjük az újabb nehézségeket, amik ránk várnak! Hálával tartozunk nekik!

-          Huhh még sosem hallottam senkit így beszélni! – szólalt meg Mia.

-          Hogyan?

-          Ilyen átéléssel!

Elmosolyodtam. Ezután mély csend telepedett ránk. A Nap is lenyugodott, a város az esti fényeiben pompázott. Mia-ra néztem. Felhúzott térdekkel ült, amit kezeivel átkarolt. Látszott rajta, hogy fázik, hiszen a levegő is lehűlt egy kicsit.

-          Tessék, itt a pulcsim, nehogy megfázz! – terítettem rá a pulcsimat.

-          Köszönöm, nem kell! – tiltakozott. – Meg fogsz fázni!

-          De igenis kell! Én nem fázom!

-          Köszönöm! – mosolygott. – Olyan csodálatos a város, így este!

-          Igen! Ilyenkor minden olyan nyugodt! A város zaja elhalkul, minden csendes, és nyugodt lesz. Nem sétálunk egy kicsit?

-          Felőlem mehetünk.

Séta közben nem sokat beszélgettünk, beszéd nélkül is élveztük egymás társaságát. Tényleg félreismertem! Teljesen más, mint a tv-ben.

Épp a tóparton sétáltunk, amikor Mia megcsúszott valamin. Gyorsan utána kaptam, így nem esett el. Belenéztem szemébe, ami csak úgy csillogott a Holdfényben. Nem tudom miért, de arcommal közeledni kezdtem felé. Már majdnem összeért ajkunk, amikor megszólalt a telefonom! Hirtelen szétrebbentünk.

-          Haló! Igen Hyung, jól vagyok! Nemsokára indulok haza! – majd letettem a telefon.

-          Köszönöm! – mondta Mia.

-          Mit?

-          Hogy megfogtál mielőtt, még elestem volna! – mondta zavartan.

-          Nincs mit! – mondtam én is zavartan. – De most már mennem kell! Hazavigyelek?

-          Megköszönném!

Beszálltunk az autóba, majd elindultunk Mia háza felé.

-          Még egyszer köszönöm! – szállt ki. – Jó éjszakát Yesung!

-          Jó éjszakát Mia.- csak néztem, ahogy távolodik, majd eltűnik a sötétben. Elindultam én is haza. Legbelül éreztem, hogy valami nincs rendben! Valami megváltozott!

6. fejezet

Mia szemszöge:

A mai forgatás igen gyorsan telt, amit nem is bánok. Forgatás után rögtön hazasiettem, lefürödtem, és rendeltem magamnak valami vacsorát. Miután meghozták a vacsorát, leültem a tv elé, és közben elfogyasztottam. A tv-ben épp egy műsor ment, amiben a Super Junior is szerepelt. Kifaggatták őket mindenről, Yesung-ot még a WGM-ről is megkérdezték. Láttam arcán, hogy elpirult, majd szégyenlősen mondott pár szót a műsorról.

Az elkövetkező napokban a forgatások zökkenőmentesen teltek. Egyre többször kaptam azon magam, hogy élvezem a munkát Yesunggal. De azért még mindig ellenszenves számomra.

Ma ismét a megszokott időben keltem fel. Elvégeztem minden teendőmet, majd elindultam a forgatás helyszínére. Ma egy tó partján fogunk forgatni. Bementem az öltözőmbe, hogy fel tudjak készülni a forgatásra. Mire végeztem Yesung már a rendezővel beszélgetett.

-          Jó reggelt! – mentem oda hozzájuk.

-          Jó reggelt! – üdvözöltek.

-          Mi lesz a mai program? – kérdeztem.

-          Ma egy kicsit hajókázni fogtok.

-          Remek!

-          Na akkor kezdjük is a forgatást!

Beültünk a csónakba, Yesung még piknikkosarat is hozott. Elkezdődött a forgatás. Yesung evezett, de láttam rajta, hogy nem nagyon megy neki.

-          Segítsek evezni? – kérdeztem.

-          Dehogyis! – háborodott fel. – Te csak gyönyörködj a kilátásban!

-          Rendben! Tényleg csodás kilátás! Gyönyörű ez a hely!

-          Igen! Ha valami bánt, idejövök, és gyönyörködöm a tájban, vagy etetem a kiskacsákat. – mosolyodott el. – Tényleg megetetjük majd a kiskacsákat? – kérdezte csillogó szemekkel.

-          Persze! Megetethetjük őket! – mosolyogtam rá.

-          Jut eszembe! Wookie készített szendvicseket! Ha éhes vagy nyugodtan egyél!

-          Köszönöm! Meg is kóstolom!

Megkerestem a szendvicseket, majd elkezdtem enni. Láttam, Yesung arcán, hogy ő is szeretne enni, de mivel eveznie kell, ezért nem tud.

-          Hm! Ez nagyon finom! Kérsz te is? – kérdeztem.

-          Most sajnos nem tudok enni! – hajtotta le a fejét.

-          Ne butáskodj! Majd én megetetlek! – letörtem egy darabot a szendvicsből, majd felé nyújtottam. – Egyet a mami kedvéért! – nevettem el magam. Elmosolyodott, majd szájával elvette a falatot. – Na, most egyet a papa kedvéért!

-          Pillanat! – szólalt meg félig teli szájjal. – Még ezt sem nyeltem le! – nevette el magát.

Elfogyasztottam a szendvicsemet, de láttam, hogy Yesung tátja a száját.

-          Mit szeretnél? – kérdeztem nevetve.

-          Én még éhes vagyok! – nézett rám kiskutya szemekkel.

-          Jajj ne haragudj! Mindjárt kapsz enni! – kerestem még egy szendvicset. – Egyet a SuJu kedvéért! – szegény alig tudott enni a nevetéstől. Majd elkezdtem vele szórakozni. Odanyújtottam neki egy kis falatot, de amikor be akarta kapni, hirtelen elrántottam előle.

-          Ne mááááár! – nyavalygott.

-          Ha akarod, szerezd meg magadnak! – dugtam ki rá a nyelvem.

-          Rendben! – dugta ki ő is a nyelvét.

Megint el kezdtem vele játszadozni. Addig-addig harcolt még el nem kapott egy-egy falatot. Amikor pedig elkaptam, jóízűen elfogyasztotta azt. Az utolsó falatért harcolt, amikor hirtelen úgy ráharapott az egyik ujjamra, hogy fájdalmamban felkiáltottam.

-          Ne haragudj!! Nagyon fáj? – kérdezte aggódva.

-          Nem! Csak megijedtem!

-          Na mutasd! – jött közelebb hozzám, majd megfogta kezem. – Szerencsére semmi gond! Bocsánat! Én tényleg nem akartam! – nézett bele szemembe. Most először kerültünk ilyen közel egymáshoz. Most először néztem bele igazán szemébe.

-          Semmi baj! – mosolyodtam el.

-          Akkor megetetjük a kiskacsákat?

-          Igen! Persze!

Yesung visszaült a helyére, majd kievezett a partra. Kiszálltunk a csónakból, majd Yesung hozott egy kis zacskót, amiben a kiskacsák számára tartogatott ételt. Elkezdtük etetni a kiskacsákat. Olyan édesen próbálta odahívni magához a kiskacsákat.

-          És ennyi! – hallottuk meg a producer hangját. – Köszönöm emberek! Mára végeztünk!

A felvétel után az öltözőbe siettem. Teljesen el is felejtettem, hogy felvételen vagyok! Olyan valóságosnak tűnt minden! Olyan volt, mintha tényleg egy randin lettem volna. Minden olyan más volt, főleg Yesung. Lehet, hogy félreismertem, és valójában egész jófej!?

Már estefelé járt az idő, amikor indultam haza. A Nap is lenyugvóban volt. Amikor kiléptem az öltözőm ajtaján, megláttam, hogy valaki fent ül a dombtetőn. Háttal ült nekem, de még így is felismertem. Akarva akaratlanul is megindultam felé.