6. fejezet

Mia szemszöge:

A mai forgatás igen gyorsan telt, amit nem is bánok. Forgatás után rögtön hazasiettem, lefürödtem, és rendeltem magamnak valami vacsorát. Miután meghozták a vacsorát, leültem a tv elé, és közben elfogyasztottam. A tv-ben épp egy műsor ment, amiben a Super Junior is szerepelt. Kifaggatták őket mindenről, Yesung-ot még a WGM-ről is megkérdezték. Láttam arcán, hogy elpirult, majd szégyenlősen mondott pár szót a műsorról.

Az elkövetkező napokban a forgatások zökkenőmentesen teltek. Egyre többször kaptam azon magam, hogy élvezem a munkát Yesunggal. De azért még mindig ellenszenves számomra.

Ma ismét a megszokott időben keltem fel. Elvégeztem minden teendőmet, majd elindultam a forgatás helyszínére. Ma egy tó partján fogunk forgatni. Bementem az öltözőmbe, hogy fel tudjak készülni a forgatásra. Mire végeztem Yesung már a rendezővel beszélgetett.

-          Jó reggelt! – mentem oda hozzájuk.

-          Jó reggelt! – üdvözöltek.

-          Mi lesz a mai program? – kérdeztem.

-          Ma egy kicsit hajókázni fogtok.

-          Remek!

-          Na akkor kezdjük is a forgatást!

Beültünk a csónakba, Yesung még piknikkosarat is hozott. Elkezdődött a forgatás. Yesung evezett, de láttam rajta, hogy nem nagyon megy neki.

-          Segítsek evezni? – kérdeztem.

-          Dehogyis! – háborodott fel. – Te csak gyönyörködj a kilátásban!

-          Rendben! Tényleg csodás kilátás! Gyönyörű ez a hely!

-          Igen! Ha valami bánt, idejövök, és gyönyörködöm a tájban, vagy etetem a kiskacsákat. – mosolyodott el. – Tényleg megetetjük majd a kiskacsákat? – kérdezte csillogó szemekkel.

-          Persze! Megetethetjük őket! – mosolyogtam rá.

-          Jut eszembe! Wookie készített szendvicseket! Ha éhes vagy nyugodtan egyél!

-          Köszönöm! Meg is kóstolom!

Megkerestem a szendvicseket, majd elkezdtem enni. Láttam, Yesung arcán, hogy ő is szeretne enni, de mivel eveznie kell, ezért nem tud.

-          Hm! Ez nagyon finom! Kérsz te is? – kérdeztem.

-          Most sajnos nem tudok enni! – hajtotta le a fejét.

-          Ne butáskodj! Majd én megetetlek! – letörtem egy darabot a szendvicsből, majd felé nyújtottam. – Egyet a mami kedvéért! – nevettem el magam. Elmosolyodott, majd szájával elvette a falatot. – Na, most egyet a papa kedvéért!

-          Pillanat! – szólalt meg félig teli szájjal. – Még ezt sem nyeltem le! – nevette el magát.

Elfogyasztottam a szendvicsemet, de láttam, hogy Yesung tátja a száját.

-          Mit szeretnél? – kérdeztem nevetve.

-          Én még éhes vagyok! – nézett rám kiskutya szemekkel.

-          Jajj ne haragudj! Mindjárt kapsz enni! – kerestem még egy szendvicset. – Egyet a SuJu kedvéért! – szegény alig tudott enni a nevetéstől. Majd elkezdtem vele szórakozni. Odanyújtottam neki egy kis falatot, de amikor be akarta kapni, hirtelen elrántottam előle.

-          Ne mááááár! – nyavalygott.

-          Ha akarod, szerezd meg magadnak! – dugtam ki rá a nyelvem.

-          Rendben! – dugta ki ő is a nyelvét.

Megint el kezdtem vele játszadozni. Addig-addig harcolt még el nem kapott egy-egy falatot. Amikor pedig elkaptam, jóízűen elfogyasztotta azt. Az utolsó falatért harcolt, amikor hirtelen úgy ráharapott az egyik ujjamra, hogy fájdalmamban felkiáltottam.

-          Ne haragudj!! Nagyon fáj? – kérdezte aggódva.

-          Nem! Csak megijedtem!

-          Na mutasd! – jött közelebb hozzám, majd megfogta kezem. – Szerencsére semmi gond! Bocsánat! Én tényleg nem akartam! – nézett bele szemembe. Most először kerültünk ilyen közel egymáshoz. Most először néztem bele igazán szemébe.

-          Semmi baj! – mosolyodtam el.

-          Akkor megetetjük a kiskacsákat?

-          Igen! Persze!

Yesung visszaült a helyére, majd kievezett a partra. Kiszálltunk a csónakból, majd Yesung hozott egy kis zacskót, amiben a kiskacsák számára tartogatott ételt. Elkezdtük etetni a kiskacsákat. Olyan édesen próbálta odahívni magához a kiskacsákat.

-          És ennyi! – hallottuk meg a producer hangját. – Köszönöm emberek! Mára végeztünk!

A felvétel után az öltözőbe siettem. Teljesen el is felejtettem, hogy felvételen vagyok! Olyan valóságosnak tűnt minden! Olyan volt, mintha tényleg egy randin lettem volna. Minden olyan más volt, főleg Yesung. Lehet, hogy félreismertem, és valójában egész jófej!?

Már estefelé járt az idő, amikor indultam haza. A Nap is lenyugvóban volt. Amikor kiléptem az öltözőm ajtaján, megláttam, hogy valaki fent ül a dombtetőn. Háttal ült nekem, de még így is felismertem. Akarva akaratlanul is megindultam felé.