14. fejezet

Mia szemszöge:

Reggel kipihenten ébredtem. Gyorsan felöltöztem, majd minden cuccomat összepakoltam, mivel ma költözünk össze Yesung-al. A nagy pakolás közben azért volt időm bekapni pár falatot is. Pont elkészültem, amikor megérkezett értem az autó. Bepakoltam mindent a kocsiba, és már útnak is indultunk az új lakásom felé.

Amikor megérkeztünk Yesung és a rendező már a kapuban vártak, hogy filmre vegyék a megérkezésünket. Ez még úgy megy, ahogy a producer elmondja. De a következő 3 hét történéseit mi fogjuk alakítani. Itt már nem lesz betanult szöveg, itt minden spontán lesz.

-          Jó reggelt! – szálltam ki az autóból.

-          Jó reggelt! – üdvözöltek.

-          Nos akkor készen álltok a közös életre? – nézett ránk a rendező.

-          Mia? – nézett rám Yesung. Nem szóltam csak bólintottam egyet. – Mi készen állunk!

-          Akkor indulás!

Beléptünk a házba, és elállt a lélegzetem. Hatalmas volt a ház. Az ajtón belépve egy kis előtér volt, ahol csak egy cipőszekrény, és egy fogas található. Levettük a cipőnket, majd elindultunk felfedezni az egész házat. Ahogy beléptünk egy hatalmas nyitott tér tárult a szemünk elé. Balra található a konya, és az étkező, jobbra pedig a nappali. A bejárattal szemben van egy hatalmas üvegajtó, amin kijutunk az erkélyre. Az erkélyen található egy hatalmas asztal székekkel és padokkal, és egy kerti grill is. Az emeleten található a hálószoba, a WC, és a fürdőszoba. Bementem a hálószobába, majd leültem az ágyra. Tágas hálószoba, egy hatalmas franciaággyal, beépített szekrényekkel és az ágy két oldalán két kis éjjeliszekrénnyel. Hátradőltem az ágyon. Olyan puha és kényelmes volt, hogy rögtön el tudtam volna aludni.

-          Yesungbombaaaaaaa! – kiáltotta el magát Yesung, majd bevetődött mellém az ágyba. Nem szóltam semmit csak elnevettem magam. Az oldalamra fordultam, hogy lássam, mit csinál. Olyan aranyosan feküdt hason az ágyon, fejét a párnába fúrva. – Olyan kényelmes! – nyöszörögte a párnába. – Szerinted is? – könyökölt fel ő is.

-          Igen! Nagyon kényelmes! – mosolyogtam.

Miután megnéztük az egész házat, a rendezővel még pár dolgot tisztáznunk kellett. Elmondta, hogy mostantól magunk alakítjuk az eseményeket, de vannak előre megbeszélt programok is. Oda megyünk, ahova akarunk, de a kamerák elkísérnek minket. De természetesen lesznek szabad estéink is, kamerák nélkül. Ezután mindenki elhagyta a házat, és csak ketten maradtunk. Mostantól csak ketten leszünk.

Yesung szemszöge:

Miután mindenki elhagyta a házat, felmentünk a hálóba, és kipakoltuk a bőröndjeinket. Szépen berendezkedtünk, otthonossá téve a házat 3 hétre. Mivel nem volt időnk ebédet főzni, ezért kénytelenek voltunk rendelni. Miután megebédeltünk, nekem sajnos indulnom kellett, mert este fellépés, és még előtte sok a tennivaló.

-          Akkor én megyek is! – húztam fel a cipőmet.

-          Rendben!

-          Este küldöm a kocsit érted, és elhoz a koncert helyszínére!

-          Igazán nem kell! El tudok menni busszal is!

-          De kell! – néztem Mia-ra. – Nem szeretném, ha valami bajod esne! Rendben?

-          Igen rendben van! Mikor jön az autó?

-          7 óra?

-          Addigra kész leszek!

-          Na de most már tényleg megyek! Szia! – pusziltam meg homlokát.

-          Sz..szia!

Amint kiléptem az ajtón, olyan érzésem volt, mintha mi tényleg a valóságban is egy párt alkotnánk.

Megérkeztem a koncert helyszínére. Rögtön mehettem is próbára. 2 óra próba után volt egy kis időnk pihenni.

-          Milyen az új házatok? – fordult felém Wookie.

-          Nagyon tetszik! Minden nagyon szép benne! – áradoztam. – De a legszebb a hálószoba. Olyan hatalmas a franciaágy!

-          Na ott lehet ám jókat….. – kezdett bele Hyuk a mondandójába, de Hae befogta a száját.

-          Jobb, ha inkább csendben maradsz! – nevetett Hae.

-          Gyertek át egyik este, és ti is megnézhetitek! – ajánlottam fel.

-          Rendben, de most nyomás mindenki öltözni! – utasított minket Teuk.

Mindenki elment öltözni, és hamarosan kezdődhetett is a koncert Kangin tiszteletére.

Mia szemszöge:

Miután Yesung elment, leültem egy kicsit tv-t nézni. Olyan unalmas volt a műsor, hogy elszundítottam. De még időben felkeltem, hogy el tudjak készülni az esti koncertre. Elmentem gyorsan lefürödtem, felvettem az egyik kedvenc ruhámat. A hajamat egy kicsit begöndörítettem, és feldobtam magamra egy laza sminket. (Mia ruhája)

A kocsi pontban 7-kor megérkezett értem. Beszálltam és már úton is voltam a koncertre. Az egyik segéd a VIP szektorba kísért. A fiúk szüleivel és testvéreivel együtt ültem, és velük együtt nézhettem végig a koncertet. Mindenki nagyon kedves volt hozzám. A koncert közepén egyszer csak elsötétült minden. A sötétből pedig Yesung sétált ki.

-          Van itt egy hölgy, aki számomra nagyon kedves! Mia Lewin! Kérlek, gyere fel a színpadra! – hallottam meg édes hangját, amitől nagyon meglepődtem. Felsiettem a színpadra.

-          Mi ez az egész? – kérdeztem meglepődve.

-          Majd meglátod! – mosolygott. – Ülj le!

Leültem a székre, ami nekem volt kikészítve, Yesung pedig már el is tűnt a sötétben. „Mi ez az egész?” gondoltam magamban. Kicsit zavarban voltam, hogy mindenki engem néz.

(Hallgasd!)

Egyszer csak elindult a zene. Én csak kapkodtam a fejem ide-oda, nem értettem semmit. Nagyon kellemes hangzású zene volt. Ismerős volt számomra, mintha már hallottam volna. Ekkor kigyúltak a fények, megláttam Yesung-ot fehér öltönyben egy szál vörös rózsával a kezében. Lassan elindult felém, majd elkezdett énekelni. Hangja kellemesen csengett, bejárta egész testem. Csak csodáltam, ahogy közeledett felém. Olyan volt, mint egy álom. Végig a szemembe nézett, láttam rajta mennyire izgatott. Amikor odaért hozzám átnyújtotta nekem a rózsát. Zavarban voltam. Elvettem a rózsát, majd megszagoltam. Kellemes illata volt. Elmosolyodtam. Ekkor Yesung megfogta a kezem. A rajongók csak sikítoztak, de nem érdekelt, mert most csak nekem énekel. Belenéztem gyönyörű barna szemeibe, és teljesen elvesztem bennük. Nem tudtam nem mosolyogni. Amíg véget nem ért a szám, addig csak egymást néztük. Amikor véget ért a szám, felálltam. Egy könnycsepp gördült le arcomon, amit Yesung észrevett, majd gyengéden letörölte azt, de közben egy percre sem engedte el kezem. Abban a pár percben boldognak éreztem magam, én voltam a világon a legboldogabb ember. Annyira meghatódtam, hogy nem bírtam és sírni kezdtem. Yesung magához rántott, megpuszilta fejem, és szorosan megölelt.

-          Köszönöm! – mondtam könnyeimmel küszködve. Csak álltunk a színpadon, és öleltük egymást.