9. fejezet

Yesung szemszöge:

Nem tudom mi ütött belém, de késztetést éreztem arra, hogy elhívjam vacsorázni. Féltem a válaszától, de nem volt mit tenni, mert már megkérdeztem.

-          Igen! – hallottam meg válaszát.

-          Mi? Tényleg? De ha nem akarsz, én nem erőltetem!

-          Yesung! – szólt rám. – Nagyon szívesen elmegyek veled vacsorázni.

-          Rendben! – próbáltam leplezni az izgatottságom. – Akkor 8-ra érted megyek!

-          Várlak! – mosolygott rám.

Gyorsan hazasiettem, lefürödtem. Az egész szekrényt felkutattam, de nem találtam semmit, amit fel tudnék venni.

-          Mit keresel Yesung? – kérdezte Wookie a szobába lépve. – És mi ez a rendetlenség?

-          Wookie! – fordultam felé. - Segííííííííts! Nincs egy ruhám se, amit fel tudnék venni!

-          Hiszen tele van a szekrény! – emelte fel kezeit. – Mondjuk most már nincs, mert az összes ruhád a földön van! – mutatott a szanaszét heverő ruháimra.

-          Jó majd rendet rakok!

-          De mégis hova mész?

-          Vacsorázni viszem Mia-t!

-          Ez remek! – ugrándozott Wookie.

-          Embereeeeek!! – hallottam meg Kyu hangját. – Yesung-nak randija lesz!!!

-          Maknae! Gyere ide! – ordítottam, majd elkezdtem kergetni.

-          Miért kell neked hallgatózni? – kérdeztem, miközben futottam utána.

-          Nem hallgatóztam, csak arra jártam, és meghallgattam mit beszéltek!

-          Ez a hallgatózás!

-          Fiúk! – kiáltotta el magát Teuk. – Elég legyen!

-          Kyu! Kérj bocsánatot! – szólt rá Teuk.

-          Bocsánat Yesung! – mondta kiskutya szemekkel.

-          Semmi baj!

-          Szóval kivel fogsz randizni? – lépett mellém Hyuk.

-          Mia-val! És nem randi! Csak egy vacsora!

-          Persze! – ütögette meg a vállam Hae.

-          De nem azt mondtad, hogy ki nem állhatod? – nézett rám Teuk.

-          Az elején még így volt! De most már kezdem megkedvelni!

-          Szép is a szerelem! – szólalt meg Siwon.

-          Nem vagyok szerelmes!

-          Még! – nevetett Sungmin.

-          Na hagyjatok békén! – vörösödtem el.

-          Csak nem meleged van? – kérdezte Shindong.

-          Na elég legyen! Inkább segítsetek nekem valami ruhát keresni!

-          Akkor keressünk neked valami ruhát! – szólalt meg Kangin.

A fiúk nagyon rendesek voltak, mivel mindenki bement a szobájába, és nekem keresett ruhát. Közel fél óra elteltével össze is állítottuk az öltözékem. A szekrényem mélyén találtam egy koptatott farmert, Hae talált a szekrényében egy menő fehér inget, Hyuk pedig odaadta nekem az egyik szürke mellényét. Még pár apró igazítás, és már készen is álltam az indulásra. Pont időben végeztem, így még késni sem fogok.

Útközben megálltam egy virágárusnál, és vettem Mia-nak egy gyönyörű csokrot tele vörös rózsákkal.

Amikor megérkeztem, éreztem, hogy kezdek ideges lenni. Az ajtóhoz mentem, majd csengettem. Amikor Mia kinyitotta az ajtót, még a lélegzetem is elállt. Gyönyörű volt a ruhája. Nagyon illett a Napbarnított bőréhez. A haja be volt göndörítve, smink alig volt rajta. Nem tudtam mit mondjak, csak bámultam.

(Mia ruhája)