2012. október 9., kedd

17. fejezet



Yesung szemszöge:

Az elkövetkezendő napokban próbáltam nem közeledni Mia felé. Nem akartam, hogy még jobban fájjon. Nem akartam tőle több hazugságot hallani. Csak arra vártam, hogy leteljen ez az egy hét. Utána elmegyek messzire, hogy kitisztuljon a fejem, és elfelejtsem. Ha az elején nem szeretek bele, talán most minden rendben lenne. Lehet, hogy a sors akarta így. Pedig a szívem mélyén azt éreztem, hogy ő a nekem való lány.
Ez az egy hét maga volt a szenvedés. Próbáltam kerülni, de nem sikerült. Amikor gyönyörű barna szemeibe néztem, szívem összeszorult, és sírni lett volna kedvem. Szívem mélyén remélem, hogy ez az egész csak egy hazugság, és minden rendben lesz. De ez az utolsó nap, és semmi sem változott. Csak annyi történt, hogy befejeződött a forgatás, a kamerák leálltak, a filmszalag véget ért, a mi kapcsolatunk pedig lezárult.
Még utoljára leültem a kanapéra, és visszagondoltam az elmúlt 3 hét eseményeire. Felelevenedtek bennem a jók, és a rosszak is egyaránt.

Mia szemszöge:

Hallgasd!
Valami megváltozott. Nem tudom miért, de Yesung másként viselkedik velem. Egész héten olyan volt, mintha kerülne engem. Alig szólt hozzám.
Ma van az utolsó nap. Már mindenki elment. Yesung a kanapén ült, én pedig még körbejártam a házat. De nem hagyott nyugodni a dolog, így beszélnem kellett vele.
-          Yesung minden rendben van? – léptem be a nappaliba.
-          Miért nem úgy néz ki? – válaszolta flegmán.
-          Nem! Mert mostanában megváltoztál!
-          Eddig is ilyen voltam, csak te láttál másnak! – folytatta a flegma beszédét.
-          Mégis mi van veled?
-          Ahhoz neked semmi közöd!
-          Szerintem, igenis van! Ha velem van valami bajod, akkor mondjad!
-          Mégis mit mondjak?
-          Azt hogy mi a bajod velem?
-          Semmi már mondtam!
-          Akkor?
-          Hagyjuk!
-          De mondjad!
-          Nem! – förmedt rám.
-          Már nem szeretsz? – kérdeztem könnybe lábadt szemmel.
-          Eddig sem szerettelek! – hangja szánalommal teli volt. Egy könnycsepp gördült le arcomon.
-          Ne mond ezt kérlek!
-          Ez az igazság!
-          De a grillparti után nem ezt mondtad! – mondtam könnyeimmel küszködve.
-          Azt csak a műsor miatt mondtam! Nem érzek irántad semmit!
-          Nem ez nem igaz! – kiabáltam.
-          De igen! Menj csak vissza Amerikába! Az a te világod! Felejts el örökre!
Utolsó szavai hallatán nem bírtam tovább, kiszaladtam az udvarra. Lerogytam és sírtam. Nem érdekelt ki lát, csak zokogtam.
Hallgasd!
Szívem megtelt gyűlölettel. Úgy éreztem el kell mondanom, mit érzek! Visszamentem a házba, és Yesung elé álltam, aki a kanapén ült.
-          Yesung!
-          Mit akarsz? – nézett rám.
-          Szeretném, ha végig hallgatnál!
-          Mondjad!
-          Ígérem rövid leszek! – kezdtem bele mondandómba. – Most fogsz felőlem utoljára hallani. Békén hagylak! El fogok tűnni az életedből. Ez a pár hónap nekem maga volt a mennyország. Nem tudom neked mit jelentett?!  Folyamatosan kezdtelek megkedvelni, és szépen lassan beléd is szerettem. De aztán megváltozott minden, csak azt nem tudom, hogy mi. Szeretlek! A szívem egy darabja mindig a tiéd lesz. Ígérem el foglak felejteni. Békén hagylak, hogy nyugodtan éld az életed! Azt kívánom, hogy a következő barátnődet becsüld meg, és légy vele boldog. Tedd boldoggá, és sose hazudj neki! Csak egy dolgot kérek még! Mondd a szemembe, hogy nem szeretsz, és akkor tényleg hinni fogok neked! – mondtam, közben megállás nélkül folytak a könnyeim. Yesung felállt, és a szemembe nézett.
-          Nem szeretlek! – mondta.
Úgy éreztem, mintha szíven szúrtak volna. Megfogtam a csomagjaimat, és elindultam.
-          Viszlát Yesung! – mondtam, majd elindultam.


Yesung szemszöge:

Hallgasd!

Amikor Mia kiment az ajtón, nem bírtam tovább, zokogni kezdtem. Persze, hogy még mindig őrülten szeretem. Életem legnehezebb dolga volt, a szemébe nézni, és hazudni neki. Gyűlöltem magam, hogy ezt tettem vele, de nem volt más választásom. Így talán mindkettőnknek könnyebb lesz. Sosem fogom elfelejteni.
Nem tudom mennyi idő lehetett, talán már este is volt. Én még mindig a kanapén ültem, kisírt szemekkel, és csak bámultam magam elé.
-          Yesung! Minden rendben van? – törtek rám a fiúk.
-          Elment! – csak ennyit tudtam mondani.
-          Ki?
-          Mia!
-          De mégis miért? – hüledezett Teuk. – Nekem azt mondta maradni fog!
-          Ja, lehet úgy volt, amíg nem kapott egy főszerep ajánlatot Amerikából.
-          Yesung! Azt visszamondta...miattad.
-          Mi? – ugrottam fel az ágyról.  


Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2012. október 6., szombat

16. fejezet




Yesung szemszöge:

Az elkövetkezendő két hét álomszerűen telt. Most már nem kellett megjátszanunk, hogy boldog pár vagyunk. Minden reggel mosollyal az arcomon ébredtem, mert tudtam, hogy mellettem van életem szerelme. Amikor megláttam édes mosolyát, feltöltődtem energiával, és máris jobban ment a forgatás. Remekül éreztük magunkat egymás társaságában. Olyan hamar eltelt a két hét, hogy észre se vettük.
Az utolsó hét hétfőjének reggelén Mia telefonjának csörgésére keltem. Mia még édesen aludt, így én vettem fel.
-          Haló? – szóltam bele álmos hangon. – Mia telefonja.
-          Mia te vagy az? – kérdezte egy férfihang.
-          Nem! Yesung vagyok! Mia még alszik! – vázoltam a helyzetet.
-          Ááá Yesung! Jason vagyok, Mia menedzsere. Megmondanád neki, hogy kerestem!
-          Igen, természetesen!
-          Nagyon köszönöm! Szia!
-          Szia! – tettem le a telefont.
Mivel már nem tudtam visszaaludni, lementem a konyhába reggelit készíteni. Épp elkészültem mindennel, amikor megjelent Mia a konyhában.
-          Jó reggelt! – nyomott egy csókot a számra.
-          Jó reggelt! – húztam közelebb magamhoz. – Hogy aludtál?
-          Remekül! – ült le az asztalhoz. – Te?
-          Én is! – mosolyogtam. – Kerestek telefonon!
-          Ki? – nézett rám meglepetten.
-          A menedzsered!
-          És mit akart?
-          Azt nem mondta! Megkért, hogy mondjam, meg, hogy keresett!
-          Rendben! Akkor majd visszahívom!
Reggeli után együtt elmosogattunk, majd Mia elment telefonálni. Pár perccel később már vissza is tért.
-          Na mit szeretett volna? – kérdeztem érdeklődve.
-          Ááá semmit! Csak érdeklődött, hogy mi van velem! – mondta zavartan.
-          Minden rendben van?
-          Igen persze! – mosolygott rám, majd megcsókolt. – Mi a program ma?
-          Este a fiúknál grillparti!
-          Ez remek! – örvendezett.
A nap további részében csak ültünk, és bámultuk a tv-t. Este pedig átmentünk a fiúkhoz a már előre megbeszélt grillezéshez.


Mia szemszöge:

Jason telefonhívása óta, nem találom a helyem. Próbálom leplezni a feldúltságom, de nem megy. Egyszerűen nem. A partin is csak ültem a medence szélén, és néztem ki a fejemből.
-          Mia! Mia! – szólítgatott Teuk.
-          Tessék? – eszméltem fel.
-          Minden rendben van? – kérdezte.
-          Igen! – próbáltam leplezni magam.
-          Biztos? – kérdezte gyanakvóan.
-          Nem! – szegeztem le a fejem.
-          Mi a baj? – ült le mellém.
-          Teljesen össze vagyok zavarodva!
-          De mégis mi a baj? Yesung tett valamit?
-          Nem!
-          Akkor?
-          Délután beszéltem a menedzseremmel. Elmondta, hogy otthon vár egy hatalmas lehetőség. Egy sorozat főszereplőjének választottak!
-          De ez remek hír!
-          Nem, nem az! – tiltakoztam. – Ha elfogadom, az azt jelenti, hogy itt kell hagynom Szöult, és Yesung-ot.
-          De visszajöhetsz!
-          Nem érted Teuk! Ez nem pár hónapos forgatás lenne, hanem több évig is eltartana.
-          Akkor most mit fogsz tenni?
-          Visszamondom a szerepet!
-          De ez nagy lehetőség neked! Ez az életed!
-          Nem! Az én életem itt van! – néztem Yesungra.
-          Mia! Ez a te döntésed! De mi mindig itt leszünk neked, hogy segítsünk!
-          Köszönöm Teuk! – öleltem meg. – És légy szíves ne szólj erről Yesungnak!
-          Nem fogok! – mosolygott rám.
Az este további részében már nem is érdekelt a film. Eldöntöttem, hogy karrier helyett a szerelmet választom.
Este megnéztem az e-maileket, amiket a filmmel kapcsolatban küldött nekem Jason, majd lefeküdtem aludni.


Yesung szemszöge:

Amikor hazaértünk, gyorsan lefürödtem. Mire beértem a szobába, Mia már édesen aludt. Észrevettem, hogy elfelejtette kikapcsolni a laptopot. A képernyőre pillantottam, és elakadt a lélegzetem. Egy új filmszerepet ajánlottak neki! Ami azt jelenti, hogy nemsokára el fog menni innen! Itt fog hagyni! Tehát csak játszott az érzéseimmel? Szemeim megteltek könnyel, nem bírtam tovább és kiszaladtam a szobából egyenesen az udvarra. Nem, az nem lehet, hogy csak játszadozik velem! Vagy talán mégis? Tudnom kellett volna, hogy ez csak játék! Ismét csalódnom kell a szerelemben! Nem bírtam tovább! Lerogytam a földre és zokogtam. Zokogtam, mert elvesztem azt a lányt, aki az életet jelenti nekem, mert beleszerettem. Szeretem őt, mindennél jobban! 
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2012. október 5., péntek

15. fejezet




Yesung szemszöge:

Ahogy álltunk a színpadon, és öleltük egymást, valami furcsa érzés kerített hatalmába. Úgy éreztem, hogy Mia-val összetartozunk. Olyan erősen szorítottam magamhoz, amennyire csak tudtam. Tudatni akartam vele, hogy szeretem, és hogy megvédem akár az életem árán is. De nem volt bátorságom elé állni, és mindezt a szemébe mondani. Egyszerűen féltem. Féltem az érzéseimtől, a csalódástól. Eddigi életem során már rengeteget csalódtam. Félek, ha elmondom az érzéseimet, valami rossz fog történni, és ismét csalódnom kell a szerelemben.
A koncert után egy kis fogadást is tartottunk. Mindenki ott volt, aki számít. Remekül éreztük magunkat. Fél szemmel mindig Mia-t kerestem. Meg is találtam. Épp Sungmin, Wookie, és Kyu társaságában volt. Szemmel láthatóan nagyon jól elvoltak, beszélgettek, nevetgéltek. Nem tudom miért, de hirtelen rám tört egy furcsa érzés. Mintha féltékeny lennék. Azt akartam, hogy csak velem legyen, és senki mással.
-          Yesung! Yesung! – szólalt meg Teuk.
-          Te..tessék! – eszméltem fel.
-          Minden rendben van? – kérdezte aggódva.
-          Igen, csak elkalandoztam egy kicsit.
-          Csak nem Mia-n járt az eszed.
-          Nem! – vágtam rá.
-          Yesung! – nézett rám.
-          De igen! Rajta járt az eszem!
-          Miért nem beszélsz vele?
-          Mert félek! Félek az érzéseimtől. Félek, hogy ő máshogy érez irántam. Félek attól, hogy csalódni fogok!
-          Higgy nekem Yesung! Mond el neki, mit érzel! Nekem van egy olyan érzésem, hogy nem vagy közömbös számára.
-          Ezt meg miből gondolod?
-          Abból, ahogy rád néz. Te ezt nem veszed észre, de egy kívülálló rögtön kiszúrja. Tetszel neki! Csak beszélj vele, és ne félj! Rendben?
-          Rendben! – bólintottam. – És Teuk!
-          Igen!
-          Köszönöm! – mosolyogtam.
-          Szívesen! – mosolygott vissza. – A csapattagokért bármit!
Eldöntöttem magamban, hogy majd otthon fogok beszélni Mia-val, mivel ott csak ketten leszünk, nem zavar senki, és talán bátrabb is leszek. Az este további részében igyekeztem nem kimutatni, hogy mennyire zavar, ha mással látom. Nagyon idegesítő volt látni, hogy mennyien sündörögnek körülötte.
Éjfél körül ért véget a fogadás. Elbúcsúztunk a többiektől, majd hazaindultunk. Efész úton nem szóltunk egymáshoz egy szót sem.
Amikor megérkeztünk leállítottam a motort.
-          Mia! Megérkeztünk! – kapcsoltam ki az övem. Semmi válasz nem jött. – Mia! – hajoltam közelebb hozzá, amikor észrevettem, hogy alszik. Olyan édesen, és békésen aludt, hogy nem volt szívem felébreszteni. Gyorsan kiszálltam az autóból. Átsiettem a másik oldalra, kinyitottam az ajtót, majd ölbe kaptam Mia-t és elindultam befelé. Az ajtónál megálltam, ugyanis zárva volt, a kulcs viszont a zsebemben. Esélytelen hogy ki tudom nyitni az ajtót. De nem volt szívem felébreszteni, olyan édesen aludt. – Remek Yesung, gratulálok! Ezt jól megcsináltad! – motyogtam magamban. – Istenem segíts nekem! – sóhajtottam az ég felé.


Mia szemszöge:

Nagyon fáradt voltam, így az autóban el is aludtam. Ismerős illatra ébredtem fel. Kinyitottam a szemem, amikor észrevettem, hogy két erős kar tart. Felnéztem és megláttam Yesung-ot, amint az eget kémleli. Olyan gyönyörű volt, ahogy a Hold fénye rásütött, és megvilágította tökéletes arcát.
-          Yesung! – szóltam hozzá halkan.
-          Igen? – kapta oda tekintetét.
-          Mi történt? – kérdeztem.
-          Elaludtál, és nem volt szívem felébreszteni! – mosolygott rám.
-          De mégis miért állunk itt kint?
-          A lakáskulcs a zsebemben van, és mivel nem volt szívem felébreszteni, ezért nem tudtam elővenni a kulcsot sem.
-          Felébreszthettél volna! – mosolyogtam rá. – Mióta állunk itt?
-          Pár perce! Ne aggódj! – mosolygott rám.
Elmosolyodtam, majd letett a földre. Elővette a kulcsokat, és bementünk a házba. Gyorsan elmentem, és letusoltam. Amíg Yesung tusolt, én addig a konyhában pakoltam.
-          Mia! – lépett be a konyhába.
-          Igen? – fordultam felé.
-          Beszélni szeretnék veled! – jött egyre közelebb hozzám.
-          Rendben! – támaszkodtam meg a konyhapulton.
-          Nos arról lenne szó, hogy én…én.. – kezdett bele, közben a földet bámulta.
-          Minden rendben van?
-          Igen! Vagyis nem! Vagyis én….ahhj de nehéz!
-          Mi a baj?
-          Te!
-          Én vagyok a baj? – lepődtem meg.
-          Nem! Vagyis nem úgy értettem!
-          Akkor hogy?
-          Nem tudom, hogyan mondjam el!
-          De mégis mit?
-          Azt hogy szeretlek! – bökte ki végül, amitől én teljesen ledermedtem. Azt hittem rosszul hallok! Bele sem mertem gondolni, hogy így érez irántam. – Tudom, hogy ez most hirtelen jött, és ha most meg akarsz ütni, akkor csak tessék, de már nem bírtam tovább magamban tartani! – hadarta. – És azt is megértem, ha te nem így érzel irántam, de én már nem bírtam tovább….- már én sem bírtam tovább, ezért ajkaira tapadtam. Hosszasan csókoltuk egymást. Átkaroltam nyakát, ő pedig derekamat. Közelebb húzott magához. Csak akkor szakadtunk el egymástól, amikor levegőre volt szükségünk. – Szóval, akkor te is…
-          Én is szeretlek! – mosolyogtam rá.
-          Akkor most mi….tudod…együtt vagyunk?
-          Ha te is szeretnéd! – néztem a szemébe.
-          Mindennél jobban! – csókolt meg ismét.
Még vagy fél óráig álltunk és csókoltuk egymást. Majd kéz a kézben elmentünk a szobába, és lefeküdtünk aludni. Egymást ölelve aludtunk el. 
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Feliratkozás: Megjegyzések (Atom)