Yesung szemszöge:
Az elkövetkezendő napokban próbáltam nem közeledni Mia felé.
Nem akartam, hogy még jobban fájjon. Nem akartam tőle több hazugságot hallani.
Csak arra vártam, hogy leteljen ez az egy hét. Utána elmegyek messzire, hogy
kitisztuljon a fejem, és elfelejtsem. Ha az elején nem szeretek bele, talán
most minden rendben lenne. Lehet, hogy a sors akarta így. Pedig a szívem mélyén
azt éreztem, hogy ő a nekem való lány.
Ez az egy hét maga volt a szenvedés. Próbáltam kerülni, de
nem sikerült. Amikor gyönyörű barna szemeibe néztem, szívem összeszorult, és
sírni lett volna kedvem. Szívem mélyén remélem, hogy ez az egész csak egy
hazugság, és minden rendben lesz. De ez az utolsó nap, és semmi sem változott.
Csak annyi történt, hogy befejeződött a forgatás, a kamerák leálltak, a
filmszalag véget ért, a mi kapcsolatunk pedig lezárult.
Még utoljára leültem a kanapéra, és visszagondoltam az
elmúlt 3 hét eseményeire. Felelevenedtek bennem a jók, és a rosszak is
egyaránt.
Mia szemszöge:
Valami megváltozott. Nem tudom miért, de Yesung másként
viselkedik velem. Egész héten olyan volt, mintha kerülne engem. Alig szólt
hozzám.
Ma van az utolsó nap. Már mindenki elment. Yesung a kanapén
ült, én pedig még körbejártam a házat. De nem hagyott nyugodni a dolog, így
beszélnem kellett vele.
-
Yesung minden rendben van? – léptem be a
nappaliba.
-
Miért nem úgy néz ki? – válaszolta flegmán.
-
Nem! Mert mostanában megváltoztál!
-
Eddig is ilyen voltam, csak te láttál másnak! –
folytatta a flegma beszédét.
-
Mégis mi van veled?
-
Ahhoz neked semmi közöd!
-
Szerintem, igenis van! Ha velem van valami bajod,
akkor mondjad!
-
Mégis mit mondjak?
-
Azt hogy mi a bajod velem?
-
Semmi már mondtam!
-
Akkor?
-
Hagyjuk!
-
De mondjad!
-
Nem! – förmedt rám.
-
Már nem szeretsz? – kérdeztem könnybe lábadt
szemmel.
-
Eddig sem szerettelek! – hangja szánalommal teli
volt. Egy könnycsepp gördült le arcomon.
-
Ne mond ezt kérlek!
-
Ez az igazság!
-
De a grillparti után nem ezt mondtad! – mondtam
könnyeimmel küszködve.
-
Azt csak a műsor miatt mondtam! Nem érzek
irántad semmit!
-
Nem ez nem igaz! – kiabáltam.
-
De igen! Menj csak vissza Amerikába! Az a te
világod! Felejts el örökre!
Utolsó szavai hallatán nem bírtam tovább, kiszaladtam az
udvarra. Lerogytam és sírtam. Nem érdekelt ki lát, csak zokogtam.
Szívem megtelt gyűlölettel. Úgy éreztem el kell mondanom,
mit érzek! Visszamentem a házba, és Yesung elé álltam, aki a kanapén ült.
-
Yesung!
-
Mit akarsz? – nézett rám.
-
Szeretném, ha végig hallgatnál!
-
Mondjad!
-
Ígérem rövid leszek! – kezdtem bele mondandómba.
– Most fogsz felőlem utoljára hallani. Békén hagylak! El fogok tűnni az
életedből. Ez a pár hónap nekem maga volt a mennyország. Nem tudom neked mit
jelentett?! Folyamatosan kezdtelek
megkedvelni, és szépen lassan beléd is szerettem. De aztán megváltozott minden,
csak azt nem tudom, hogy mi. Szeretlek! A szívem egy darabja mindig a tiéd
lesz. Ígérem el foglak felejteni. Békén hagylak, hogy nyugodtan éld az életed!
Azt kívánom, hogy a következő barátnődet becsüld meg, és légy vele boldog. Tedd
boldoggá, és sose hazudj neki! Csak egy dolgot kérek még! Mondd a szemembe,
hogy nem szeretsz, és akkor tényleg hinni fogok neked! – mondtam, közben
megállás nélkül folytak a könnyeim. Yesung felállt, és a szemembe nézett.
-
Nem szeretlek! – mondta.
Úgy éreztem, mintha szíven szúrtak volna. Megfogtam a
csomagjaimat, és elindultam.
-
Viszlát Yesung! – mondtam, majd elindultam.
Yesung szemszöge:
Amikor Mia kiment az ajtón, nem bírtam tovább, zokogni
kezdtem. Persze, hogy még mindig őrülten szeretem. Életem legnehezebb dolga
volt, a szemébe nézni, és hazudni neki. Gyűlöltem magam, hogy ezt tettem vele,
de nem volt más választásom. Így talán mindkettőnknek könnyebb lesz. Sosem
fogom elfelejteni.
Nem tudom mennyi idő lehetett, talán már este is volt. Én még
mindig a kanapén ültem, kisírt szemekkel, és csak bámultam magam elé.
-
Yesung! Minden rendben van? – törtek rám a fiúk.
-
Elment! – csak ennyit tudtam mondani.
-
Ki?
-
Mia!
-
De mégis miért? – hüledezett Teuk. – Nekem azt
mondta maradni fog!
-
Ja, lehet úgy volt, amíg nem kapott egy főszerep ajánlatot
Amerikából.
-
Yesung! Azt visszamondta...miattad.
-
Mi? – ugrottam fel az ágyról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése